Braun János
BRAUN JÁNOS 1860-1906
Lutz Ignácnál tanult hegedűkészítést Bécsben. 1883-tól Szegeden dolgozott hegedűkészítőként és látszerészként. Léteznek Braun jelzésű vonók, de sajnos személyesen még egyet sem láttam, így nem tudom, hogy a Braun család melyik tagjától származhatnak.
Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből
BRAUN JÁNOS (* 1860, Nagyszentmiklós + 1921 körül, Szeged) - hasonló nevű hatgyermekes asztalosmester legidősebb sarja - Lutz Ignácnál tanulta ki a szakmát Bécsben. Hazatérve elvette feleségül a bécsi származású Reingruber Máriát, C. W. Richter, gazdag szegedi optikus özvegyét. 1883-ban átvette az Oroszlán utcában lévő nagy optikai üzlet vezetését, és azt fokozatosan hangszer profilra állította át. Később a cég a Kárász utca 15-be költözött, ahol öt segéddel (három a fa, kettő pedig a fém munkákra) és két inassal dolgozott. A vonósokon kívül rézfúvósokat is készítettek a Braun műhelyben.
Idejét elsősorban jól menő üzletében töltötte.
Ő maga a XX. században már keveset dolgozott. Segédei közül SZIKSZAY JÓZSEF ismeretes név szerint.
A szegedi cigányok - hálából a tőle kapott sok segítségért - tiszteletbeli vajdájukká választották. A szegedi, torontáli és budapesti kiállításon kitüntetéseket nyert.
Saját készítésű hangszerei keresett, szép készítmények, amelyek nagy hozzáértésről és gondosságról tanúskodnak. Lakkja - jó szerkezetű, meleg fényű - különböző színárnyalatokban fordul elő.
Guameri- és más cremonai mintákat követett.
A MNM-ban őrzött - 1895-böl való - brácsája mindenekelőtt szokatlanul nagy méreteivel lep meg: a test 474 mm hosszú, 435 mm-es rezgő húrhosszal és 170 mm-es nyakszárral. A tető egy darabból készült, balról jobbra ritkuló szálú fenyőből. A fogólapon keresztirányú berakások láthatók: kettő teljes, kettő pedig 1/2-szélességben. A lakk középbarna, a satírozások sárgás színűek. A berakás hosszan kifut a sarkoknál.
Különleges, igazi gyűjteményi darab.
Braun János két öccsét, Mihályt és Antalt is kitanította a szakmára. Róluk azonban - a nagy korkülönbség miatt - már a XX. század mesterei között célszerű megemlékezni.