Secondary menu

Kovács Lajos

2015. október 20.

KOVÁCS LAJOS 1891-1970

1920-ban szabadult fel Bikszegi Ferencnél, ezt követően Bergmann Andrásnál, Zimmer K. Ottónál, majd 1922 és 1928 között Sternbergnél dolgozott. 1928. augusztusában lett önálló. Vonókészítéssel is foglalkozott.

Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből


Bikszegi Ferencnél sajátította el a hegedűkészítést KOVÁCS LAJOS (*1891.V.22., Bécs + 1970.IX.25., Bp.), a XX. század egyik kiválósága. Erdélyben (Homoród-Oklán­don) született tisztviselő gyermeke volt. A Nemzeti Zenedében Gobbi Alajosnál hegedülni tanult. Sokoldalú tehetséget mutatott a fafaragás és a festészet terén is.

A hangszerkészítő szakmában 1920-ban szabadult fel. Ezután Bergmann Andrásnál, Zimmer K. Ottónál, majd - 1922-1928 között - Sternbergnél dolgozott. 1928.VIII,1-jén lett önálló. Az I., Alagút u. 4-ben üzletet nyitott, de ez már 1929 februárjában megszűnt. Ettől kezdve lakásán dolgozott a IV., Egyetem u. 1-ben (1929-1930), a VI., Nagymező u. 6-ban (1930-1931) és a VI., Liszt Ferenc tér 6-ban (1931-1949). 1949-ben költözött a VI., Népköztársaság útja 5-be, ahol haláláig működött.

Műhelyében halála után Rezsabek Attila dolgozott másfél évig, majd az MTA ZTI vásárolta meg annak felszerelését (és egy félig kész hegedűt) a múzeum részére. Özvegye Montag Lajos felesége lett.

Teljes életműve kb. 30 hegedű, 2 brácsa, 4 cselló és 4 nagybőgő, továbbá 2 viola d'amour és egy miniatűr nagybőgő. Egy vonós kvintettet is megalkotott. Vonókészítés­sel is foglalkozott. Kiváló restaurátor volt, aki sok régi hangszert javított meg, és a MNM hangszertára számára is dolgozott. Ezt a sokoldalú - csiszolt szépérzékre valló, de sajnos nem túlzottan termékeny - tevékenységet festéssel és faszobrok faragásával egészítette ki.

Két hegedűje Guarneri del Gesú-formára készült el, a többi hangszerével viszont Stradivari modelljeit (például a „Messiás"-t) követte.

Nagybőgői egyéni formára készültek. (Valamennyi Montag Lajos részére.) Az egyik csigáját oroszlánfejként formálta meg, f-nyílásait láng-rajzolatban metszette ki („pi­óca"), a fogólap alá pedig körtefa rozettát helyezett el. Másik érdekes teljesítménye e hang­szerfajtában: miniatűr nagybőgője. (Szintén Montag Lajos számára készítette.) Bőgőinek specialitása, hogy kivehető nyakkal konstruálta őket. A vonós kvintett - melynek egyik bőgője a részét képezi - szintén nem mindennapi teljesítmény.

Egyes hangszerein a berakást pilla formában kihúzta. Néha az f-nyílások alsó fej­vonalát a kihólozás során megkettőzte. (Komáromy Sándornál is találkozhatunk hasonló eljárással.)

Egyéni keverésű szeszlakkot alkalmazott sárgásbarna vagy vörösesbarna színárnya­latokban, finom satírozással.

Nyomtatott - néha rajzolt - cédulaszövegét beégetéssel is kiegészítette („KOVÁCS L. BUDAPEST"), melyet a címke fölé helyezett el.

Nála tanult Montag Lajos, Preszl József és Rezsabek Attila.

vissza a rovatba: 
Életrajzok

Main menu

cikk | by Dr. Radut