Molnár Géza

MOLNÁR GÉZA

Molnár Géza egy jómódú családban született, majd az államosítások során a család elvesztette vagyonát. Az Állami Operettszínház zenekarának brácsása volt, emellett a kádári Magyarország legjelentősebb magán hangszer- és vonógyűjteményét hozta létre. Jó kedélyű, kedves, nagylelkű ember volt. Az egykori zeneakadémiai vonósműhely minden tagja rendszeresen dolgozott neki és amikor visszatért egy-egy turnéról sokszor meghívott minket otthonába, hogy megkínáljon minket külföldről hozott finomságokkal. Géza sajnos túl korán, 1993 körül itt hagyott bennünket, hogy jobban szemügyre vehesse, milyen hangszereken játszanak az angyalok odafent.

1992-ben, a zeneakadémiai vonósműhely utolsó két végzős tanulójának egyikét, Szuhodovszky Gábort rávettem, hogy írja szakdolgozatát a vonókészítésről. Ennek kapcsán elkértem Molnár Gézától vonógyűjteményének magyar példányait, melyekről Andreas Preuß barátom segítségével elkészítettem életem első vonófotóit. Sajnos nem lettek jók a képek, de mivel a 9 lefényképezett vonóból kettőn kívül ‒ egy Klier Antal és egy Köhler Lajos vonó, amelyek Rácz Pál adományaként gazdagítják gyűjteményünket ‒ mindegyiknek nyoma veszett, még így is pótolhatatlan kincsekké váltak a felvételek.