Palatinus András
PALATINUS ANDRÁS 1887-1941
Habits Antalnál Budapesten és Lenhardt Jánosnál Pécsett tanult. Szolnokon sokoldalú hangszerészként ismerték. Vonót is készített.
Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből
Szolnok jó nevű mestere volt PALATINUS ANDRÁS (* 1887. III. 13., Cibakháza + 1941. II. 2., Szolnok) a két világháború közötti időszakban.
Sokoldalú tehetséggel megáldott ember volt. Szívesen rajzolt és festett, eredetileg szobrász szeretett volna lenni. Igen jó zenei hallással rendelkezett, és sok hangszeren megtanult játszani. Hegedülni magas színvonalon tudott.
Habits Antalnál Budapesten és Lenhardt Jánosnál Pécsett tanult. Utóbbinál a húrkészítést is elsajátította. Pécsett felszabadult, majd három évig egy bécsi zongoragyárban dolgozott.
1920.VL11-én önállósult Szolnokon, a Magyar utcában. (Az iparengedélyt ezzel a dátummal írta alá Zrumetzky Viktor polgármester, de Székely Nándor 1922-re teszi a szolnoki önállósulás évét.) Néhány év múltán a Baross u. 115-be helyezte át műhelyét, ahol haláláig működött.
Hegedűt, brácsát, csellót, nagybőgőt és vonót készitett. Ezenkívül foglalkozott cimbalom-, mandolin- és hárfakészítéssel is, és 1929-ben Szolnokon - az ipari tárlaton - aranyérmet nyert különleges zongorakészítményével. Többször javította a szolnoki ferences templom orgonáját.
Stradivari-, Joseph Guarneri- és Amati-formára dolgozott. Készített egy díszesen faragott hegedűt is emberi fejként kiformált csigával és domborművel díszített háttal. Sokat kísérletezett; elgondolásai eredetiek voltak.
Céduláit kézzel írta. A„Palatinus és Tóth hangszerkészítők" szöveggel nyomtatott javítócédulán nem Tóth János neve szerepel, hanem feleségének egyik rokonáé, akivel társulni kívánt.
Hirtelen halála (1941) után özvegye vitte tovább az üzletet a készletek kiárusításával 1944-ig.